A határon túli magyarság jelentős része, függetlenül állampolgárságától, még napjainkban magyar nemzetiségűnek vallja magát.
Ez a nemzeti érzelem fontos kapocs: maga az összetartozás tudat, ami arra vezette a világ más részeire vándorló magyarságot, hogy egymáshoz közel telepedjenek le, segítsék egymást és sajátos kis magyar közösséget alakítsanak ki Kanadában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, vagy éppen a határaink tőszomszédságában.
Ahogyan Györffy István néprajztudós fogalmazott: „A magyarság nem a test, nem a vér, hanem a lélek kérdése.” Külhoni magyaroknak azokat a magyar származású csoportokat tekintjük, akik akár önszántukból, akár kényszerből, de elhagyták korábbi hazájukat, hogy jobb, boldogabb életet találjanak a világ egy másik pontján, viszont megőrizték a magyar kultúrát, nyelvet, vallást.
Ezek a magyarok a legújabb hazai jogi szabályozásnak köszönhetően most állampolgárságot nyerhetnek, illetve meglévő állampolgárságuk birtokában beleszólhatnak a magyar politikai vezetés jövőjébe. Azáltal, hogy a külhoni magyarság a 2014-es választásoktól a pártlistára leadhatja szavazatát, a magyar nemzetiség eszméje, a nemzeti összetartozás érzése egy magasabb szintre emelkedett.
A politikai közösség napjainkban már nem áll meg hazánk határainál, sokkal szélesebb körű annál. Az idei évtől lehetőség van arra, hogy minden magát magyarnak valló állampolgár része legyen a politikai döntéseknek, szerves része legyen a politikai közösségnek és befolyása legyen a magyar nemzet jövőjére.
Zöld Változás - “Hogyan váltak a külhoni magyarok a politikai közösség részévé?”